2014. július 29., kedd

Személyes történet- Imola útja 1.

A Dyscalculiaport felületei hagyományosan tudományos információkat és gyakorlati ötleteket ad a számolás területén számolási zavart mutató személyek számára.
Ahogy nem lehet külön kezelni a szakmai tudást az érintett személy egészétől, így a Dyscalculiaport felületeimen sem kommunikálhatok mást.  
Nem elég a szakmai tudás, az embert egységében támogathatjuk sikerrel. Ehhez a szemlélethez járul hozzá egy kedves ismerősöm, aki a saját bőrén tapasztalta meg a magyar ellátórendszer minden előnyét és hátrányát. Azt gondolom, az ilyen személyes történetekből igen sokat kamatoztathatunk.

Köszönöm Imola a bátorságodat, hogy megosztottad velünk a történeted!

"Üdvözlöm a kedves Dyscalculiaport Olvasót,
Rajnai Imola vagyok 4. éves nappalis Bárczis hallgató. Értelmileg akadályozottak és Tanulásban akadályozottak szakirányon tanulok.Azért felvételiztem ide mert szeretnék fogyatékos gyerekekkel foglalkozni és megismerni a saját problémámat is.
Diszlexiás, diszkalkuliás és diszgráfiás vagyok ami egy kis kori agydaganat miatti résleges féloldali bénulás miatti oldal átszokásból ered.

Óvodától 3. osztályig jól ment a tanulás, még unatkoztam is mert ismertem már a betűket. De már az olvasással gondjaim voltak és szüleim 4. osztályban szóltak a tanítónak hogy valami nincs rendben, mert otthon rengeteget tanulok, és felmondom a leckét, és mégis rossz jegyeket szerzek másnap. Erre az volt a válasz hogy majd kinövöm. Szüleim nem hagyták annyiba a dolgot. Kaptam egy kis segítséget és elindultunk a szakértői vélemény után is. A szakértői bizottságtól 7. osztályra kaptam véleményt, de jól le is szúrtak, hogy miért ilyen későn mentünk.

A tanulás nem megy zökkenőmentesen, sokat bele kell fektetni, de van egy célom, és tudom, hogy ez kell hozzá, hogy elérjem azt."
Imola személyes történetének folytatását hamarosan egy következő bejegyzésben olvashatja. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése